2009. november 28., szombat

0. nap
Az utolsó nap

Ezt a két munkámat a Biblia első két mondata, illetve Péter 2. levele 3. részének 10. verse alapján készítettem el. Ez a két rész az Írásban a Föld kezdetét és a végét írja le. Több munkámban is szívesen mutatok be végleteket, ellentétes pólusokat; ebben a munkában is egy ilyen - időbeli - végpontokat mutatok be. A két kép egybetartozik, melyek kompozíciója és a rajta szereplő forma (kör) mérete, és elhelyezkedése megegyezik. Ezzel arra utalok, hogy a Föld, mely megteremtetett, ugyanabban a formában, stabilan megmarad a végső napig, mikor majd megszűnik az általunk ismert formában létezni.

A 0. napot a Biblia első sorai nem nevezik meg, de az első nap előtti cselekményeket is megtaláljuk leírva: "Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A Föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten lelke lebegett a vizek fölött." (1 Mózes 1,1-2) Ez, a végtelen mélységben, az ősi ködben lebegő sötét, kietlen Földgolyó jelenik meg ezen a festményemen. (Csak az első nap kezdetekor - ezek után - jelenik meg a világosság, a fény (a Nap), - 1 Mózes 1,3. Tehát a sötétség már a fény előtt létezett. Amely számomra arra is utal - vallásfilozófiailag - hogy Lucifer (a Fényhozó) lázadása már az első nap előtt, a 0.napon (vagy még azelőtt) történhetett meg, így maga a sötétség, amely az Írás 2. versében szerepel, magát a bukott Lucifert, azaz a Sátánt is szimbolizálhatja.)

A képpárnak az Az utolsó nap című darabját a már fentiekben említett Péter 2. levele 3. részének 10. verse alapján készítettem el, amely így hangzik: "De elfog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek." Ezt a kataklizmát jelképezi a vörös földgolyó, amely a jéghideg űrben lebeg. A képen látható fekete háttérrel az űr hidege mellett a végre, a tér és idő befejezettségére is utalok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése