Elmúlunk 1. Elmúlunk 2.

E két grafikám elkészültéhez az irodalmi alapot - mint a már lejebb említett munkáimnál is (Oltalom, 0. nap, Az utolsó nap) - a Biblia, azon belül pedig A zsoltárok könyvében található sorok adták. Melyekben a halandó embert, annak földi napjait a megnyúlt árnyékhoz, és a fűszálhoz hasonlítja a sorok írója; vagy, ahogy más helyen is olvashatjuk: "Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké..." (A zsoltárok könyve 62,10) Azaz az emberek életének hossza Isten szemében, de még a világtörténelem hosszához viszonyítva is nagyon rövid, olyan rövid mint a pára, megjelenik és nyomban el is tűnik, és többé már nem látható. A grafikákon szereplő e motívumokat (árnyék, fűszál) csak a sárgás (az idő múlását idéző) üres lap öleli körbe, melynek üressége, a halál utáni elpihenést, és a Semmit jelenti; azt az időtlen teret, melyben az ember halála után elpihen, ide jut minden ember, ahogyan erről egy kitűnő pogány filozófus - császár is ír: "Minden, amit látsz, mihamar elpusztul, és a pusztulást szemlélők maguk is egykettőre elpusztulnak. Aki késő öregségében hal meg, ugyanarra jut, amire az idő előtt elhunyt." (Marcus Aurelius: Elmélkedéseim) De ugyanerről már Dániel prófétának is nyilatkozott az Úr, élete vége felé: "Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon!" (Dániel könyve 12,13)

Oltalom

Ennek a munkámnak az elkészültéhez a Biblia egyik gyönyörű költői verse adta az alapot: "Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége." (A zsoltárok könyve 91,4) Az isteni tökéletességet az ember képtelen megjeleníteni, csak közelíteni tud ehhez, azokon a formákon, jelképeken, szimbólumokon keresztül, melyek tisztasága, több ezer éves múltja, "változatlansága" (emberi mércével nézve) a leginkább képesek arra, hogy valami módon legalább árnyékai legyenek a fennt említett elvont fogalmaknak, illetve tökéletes világnak. Emiatt választom minden esetben "keretként" a szimbólumokat, hogy azokon belül egy-egy mondanivaló megjelenítsek.

A bibliai versben megjelenő kettősség tökéletesen visszaadja Istennek azokat a tulajdonságait, amelyek egymás mellett jelen vannak benne: a féltő szeretetet: "tollaival betakar"; de egyben erősségét, hatalmát is: "pajzs és páncél". Vannak dolgok, amiket le kell írni és vannak dolgok, amelyeket a képzőművészet egy-egy részével kell kifejezni. Ezek a szavak viszont megfelelő képzőművészeti "tálalás" mellett szintén képesek azon szavak nagyságát, a mögöttük elhelyezkedő erők bemutatását kifejezni, amelyekről szólnak. Csak másképp. A szavak konkrétak, a jelek szintén. De a mögöttük húzódó, szavakkal ki nem fejezhető tartalmi töbletek bemutatására alkalmasabbak. Egy nagy fehér papíron egyenesen végigszáguldó vonalnál nincs tökéletesebb és érzékenyebb ábrázolás. Egyszerre tartalmazza az ürességet és mégis magában hordozza a teljes határozottságot is. Szavakba lehetetlen befogni. A jelentése megsejtetésére csak a képi ábrázolás képes. Egy toll lerajzolásánál, ahogy a vékony zselés toll gyengéden érinti a lapot, és játékosan gyengéd hullámzó vonalakat kelt életre, nincs annál gyengédebb, "tollaival betakarást" jobban idéző képi ábrázolás. De fekete egyenes vonal, ahogy határozottan végigszágul egy nagy fehér papírlapon, nincs annál határozottabb, egyértelműbb képi forma, erőt sugároz, mint egy "pajzs és páncél", lehetetlen megállítani!

Stabil örökkévalóság

Munkáim nagy részében visszatérő motívum a négyzet, amely a stabilitást jelenti számomra. E típusú munkáimat, melyek 70x74 cm-es lapon jelennek meg elsősorban, és fő jellemzőjük a szimbólumok és absztrakt formák vegyítése, ezeket emiatt: SZIMBOLIKUS ABSZTRAKT munkáknak nevezem. Hiszen a rajta szereplő szimbólumokat geometrikus absztrakt formák hordozzák. Ennél a munkámnál a négyzet mellett egy másik szimbólum is megjelenik: a kör, pontosabban a fehér kör; amely a fekete négyzeten belül a túlvilágot, a tökéletes, és örök létet szimbolizálja. A fekete és fehér a szellemi világ két pólusát is magában hordozza, melyek jelen vannak egymás mellett: az isteni tökéletesség (a tökéletes forma: a kör) és a világot (négyzet jelkép) uraló ördögi szellemei erők (fekete). Sok munkámban visszaköszön ennek a két szellemi végletnek a szimbólumként való megjelenítése, azonban fontosnak tartom megemlíteni, hogy a két szellemi pólus nem egyenlő fél, hitem szerint. Ahogyan Ágoston is fogalmaz Az Isten városáról című munkájának 12. könyvének 4. fejezetében: "Az Írás is csak azért nevezi ellenségnek őket - a Sátánt és démonait - mert szembe akarnak szállni Istennel, s nem azért, mintha kárt tudnának Neki okozni. Isten ugyanis változhatatlan és minden tekintetben romolhatatlan... Mert Istennek semmiféle rossz nem árthat..."