Ezüstkötél

"Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!... és végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba. A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta." Ezek, Salamon király által írt gyönyőrű költői mondatok adták alapját ennek a munkámnak. A grafikán az az ezüstkötél jelenik meg, amely a földi porsátorunkat köti össze lelkünkkel. Vékonysága az ember mulandóságát szimbolizálja.

Örökség

Színes kép. Nem sok van munkáim közül. Ez az. Két szín: zöld és kék. Tiszták. Lágyan összetartoznak. Sem hozzáadni, sem elvenni nem kell belőlük. Teljes a kompozíció, úgy teljes, mint ahogy az is, melyre utal. A kép alapját a Jelenések könyvében megírt új Föld, és új Ég, mint örökség adta. Az az új Föld, ami a menyből száll majd alá, és amelyet Isten készített el az Őt szeretőknek, ahol majd láthatjuk Őt és Vele lehetünk örökké. (Jelenések könyve 21. fejezet)

Út

Ezt a munkámat Máté evangéliumának 7. részének 13. verse ihlette: "Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak akik azon járnak." A fehér faroston végtelenbe nyíló fekete négyzet egyszerre időtlen, végtelen és tér nélküli. Üres, de mégis teljes. Örök elveszettség, melynek egészéhez, egyértelmű formájához, éles karakteréhez sem hozzáadni, sem elvenni nem kell semmit. Létezett. Van. Létezni fog. Némán. Örökké.