2010. december 25., szombat
Isten teremt, az ember csak ezekből tud alkotni; és az amit alkot, az ember a szívéről tanúskodik.
"Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra és nem fognak megmenekülni." (1 Thessalonika 5,3)
Manapság Bibliai idézetek azok, amelyek munkáimat ihletik. Így maguk a képek is akkor érthetőek meg, ha címüket elolvassuk, illetve ha ismerjük az adott Bibliai szakasz szövegkörnyezetét, illetve azt, hogy az Írás azon része mire utal. Ezen a munkámon is látszólag - ha a címet nem nézzük - egy tájkép látható mindössze. Maga a cím ad egyértelmű magyarázatot a képre. A képen konkoly mező látható, amely szintén a bibliai szimbolika része (Isten nélkül élő emberek tömegét jelképezi), a kép jobb oldalán békességet és biztonságot sugalló nyugodt, napsütötte égbolt látható, melynek melegét a virágok gondtalanul élvezik. Viszont a kép bal oldalán, a távolban lángtengerrel közeledő viharfelhő közeledik, amely árnyékba és tűzbe borította már a rét távolabbi részét. A kép előterében ellenben még semmit nem érezni ebből.
Maga az idézet Pál levelének azon részéből származik, melyben Krisztus 2. eljöveteléről olvashatunk. A kép előterében lévő virágok élvezik a nap melegét, nem érzik át elmúlásukat. Maga a levél e része (5. rész) két részre bontja az embereket. Vannak, akiket az Úr eljövetele nem ér váratlanul, hiszen várják reménykedve, és örömmel, hogy mikor láthatják meg Őt; ezzel szemben az emberiség másik részét az Írás szerint úgy ér majd ez a nap, úgy jön el számukra: "...mint éjjel a tolvaj.", azaz meglepetésként éri őket az esemény, hiszen békességben és biztonságban telnek napjaik, kiket Pál, szintén ebben a részben alvó emberekként is jelképez.
2010. május 17., hétfő
2
3
4
5
2010. április 24., szombat
Fügefa I/3
Fügefa I/2
2010. március 15., hétfő
Mode ani. Héber kifejezés. Jelentése: Hálás vagyok. A hívő zsidók által felkelés után közvetlenül elmondott reggeli ima kezdő szavai ezek. A teljes ima így hangzik: "Hálás vagyok néked, örökké élő Király, hogy felkeltemkor kegyelemben visszaadtad lelkemet: nagy a mi bizodalmunk benned." A zsidó hagyomány szerint az alvó emberből ideiglenesen eltávozik a lelke, és Isten óvó kezébe száll, majd ébredéskor visszatér belé. Ennek a hálát adó mondatnak a szépsége, és a mögötte lévő hagyomány különlegessége inspirált, hogy vizuálisan, saját formanyelvemen, szimbólumaimon keresztül is kifejezésre juttassam ezt, illetve ezeket a "történéseket". (A szürke négyzet formátumú lap az emberi életet, a négyzet(ek) az embert, a kompozíció alján elhelyezkedő feketébe hajló sötétkék színű téglalap az éjszakát szimbolizálja. A fekete négyzet az alvó embert, a fehér négyzet a "létbe visszalépő" embert jelképezi.)
2010. március 14., vasárnap
Ez a grafikám egy ősi világról szól. A bibliai vízözön előtti világról. Egy olyan világról, amikor a dinoszaoruszok együtt éltek az emberiséggel. Maga a cím pedig utal arra is, hogy a vízözön volt az, amely elpusztította ezeket a lényeket (is). Ezzel a grafikámmal hitem ezt a részét akartam bemutatni. Azt, hogy ezek a lények nem évmilliókkal ezelőtt éltek, hanem "csak" több ezer évvel ezelőtt, ahogyan a Föld is "csak" több ezer éves (Bibliai nemzetségtáblázatok alapján); és a vízözön volt az a globális katasztrófa, amely miatt kihaltak ezek a lények (a "bárka" elhagyása után ezek a lények nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott klímához és emiatt kihaltak). Maga a Biblia is említést tesz ezekről a lényekről, illetve két fajukról részletesebben Jób, illetve - említés szintjén -Ézsaiás könyvében. Ezeket az állatokat az újfordítású Bibliák már vizilóvá és krokodillá neveztek át, hogy "szalonképessebb" legyen a ma embere számára; pedig a régebbi fordításoknál: behemót és leviatán olvasható. (A héber liw-wi-jatan-t ír ezen a helyen, amely tekergőzőt jelent.) (A grafikán nem ezek az állatok szerepelnek.) A következő idézetből látszik, hogy a leírt állat, viziló nem lehet, hiszen a farok leírása és a "testi fegyvere" nem igaz egy vizilóra sem:
"Nézd csak a leviatánt! Én teremtettem, mint téged. Füvet eszik, mint a szarvasmarha. Nézd milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok! Merev a farka, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak. Csontjai, mint az érccsövek, lábszárai, mint a vasrudak. Isten remekműve ez! Fegyverrel is ellátta alkotója, mégis a hegyek adják meg táplálékát; mellette játszadozik a mező minden vada. Lótuszbokrok alatt hever, nádas és mocsaras rejtekhelyen. Lótuszbokrok árnyéka borul rá, körülveszik a parti füzek. Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik: biztonságban van, mégha szájáig ér is a Jordán. El lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e karikát tenni az orrába?" (Jób könyve 40,15-24)
2010. február 14., vasárnap
Színes kép. Nem sok van munkáim közül. Ez az. Két szín: zöld és kék. Tiszták. Lágyan összetartoznak. Sem hozzáadni, sem elvenni nem kell belőlük. Teljes a kompozíció, úgy teljes, mint ahogy az is, melyre utal. A kép alapját a Jelenések könyvében megírt új Föld, és új Ég, mint örökség adta. Az az új Föld, ami a menyből száll majd alá, és amelyet Isten készített el az Őt szeretőknek, ahol majd láthatjuk Őt és Vele lehetünk örökké. (Jelenések könyve 21. fejezet)
Ezt a munkámat Máté evangéliumának 7. részének 13. verse ihlette: "Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak akik azon járnak." A fehér faroston végtelenbe nyíló fekete négyzet egyszerre időtlen, végtelen és tér nélküli. Üres, de mégis teljes. Örök elveszettség, melynek egészéhez, egyértelmű formájához, éles karakteréhez sem hozzáadni, sem elvenni nem kell semmit. Létezett. Van. Létezni fog. Némán. Örökké.