Elmúlunk 1. Elmúlunk 2.

E két grafikám elkészültéhez az irodalmi alapot - mint a már lejebb említett munkáimnál is (Oltalom, 0. nap, Az utolsó nap) - a Biblia, azon belül pedig A zsoltárok könyvében található sorok adták. Melyekben a halandó embert, annak földi napjait a megnyúlt árnyékhoz, és a fűszálhoz hasonlítja a sorok írója; vagy, ahogy más helyen is olvashatjuk: "Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké..." (A zsoltárok könyve 62,10) Azaz az emberek életének hossza Isten szemében, de még a világtörténelem hosszához viszonyítva is nagyon rövid, olyan rövid mint a pára, megjelenik és nyomban el is tűnik, és többé már nem látható. A grafikákon szereplő e motívumokat (árnyék, fűszál) csak a sárgás (az idő múlását idéző) üres lap öleli körbe, melynek üressége, a halál utáni elpihenést, és a Semmit jelenti; azt az időtlen teret, melyben az ember halála után elpihen, ide jut minden ember, ahogyan erről egy kitűnő pogány filozófus - császár is ír: "Minden, amit látsz, mihamar elpusztul, és a pusztulást szemlélők maguk is egykettőre elpusztulnak. Aki késő öregségében hal meg, ugyanarra jut, amire az idő előtt elhunyt." (Marcus Aurelius: Elmélkedéseim) De ugyanerről már Dániel prófétának is nyilatkozott az Úr, élete vége felé: "Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon!" (Dániel könyve 12,13)