A vonzás törvénye és az imáink: A valóság és az idő emberi és isteni értelmezése

A vonzás törvénye és az imáink

A valóság és az idő emberi és isteni értelmezése - az örök jelen gondolata

A vonzás törvénye a kvantumfizika törvényei mellett a Bibliában is több helyen megjelenik. Azaz a gondolatok, hozzájuk idomuló érzelmeket hoznak létre, és emellett a gondolataink hozzájuk hasonló történéseket is vonzanak magukhoz.

Az egyik ide vonatkozó gondolatot Jézus mondta tanítványainak:

„Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.” (Lukács evangéliuma 8,18)

Ez a mondat első ránézésre igazságtalannak tűnhet, pedig mindössze egy univerzális törvényt ír le. A vonzás törvényét. Az imáink pedig létrehozzák a vonzás törvényét minden esetben. Nézzük meg maga Jézus miket mondott a helyes imáról:

„Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az.”

Ebben a mondatban a jelen idejűség a központi gondolat.

"Hiszi, amit mond, az megtörténik", a kifejezést jelen időben van… tehát, hiszi, amit mond, az épp megtörténik… annak adatik meg. Azaz beleképzeljük magunkat abba a helyzetbe, amit szeretnénk, átérezzük, látjuk, és ezért tudunk ilyenkor a teljes öröm érzésével átitatottan, őszintén hálát is adni, hiszen ilyenkor úgy tudjuk átélni, amit kérünk; mintha valóságosan át is élnénk; mert akkor, gondolatunkban éppen meg is történik velünk. Ekkor pedig valósággá válik a kérés is.

Emiatt fontos a múlt-jelen-jövő hármasától elrugaszkodnunk az imában; jelenben elképzelve, hálát adva kérni az Úrtól az imáinkban, azért, amit kérünk, és elképzelve, hogy épen megvalósul; mert sosem a múlt, és sosem a jövő történik meg velünk.... hanem, mindig a jelen.

Istenben, aki az Örök Jelen és létezés, Benne már minden megvalósult. 
Tőle kérni kell és megadja kéréseinket. Az imáinkban elmondott kéréseinket azért nem látjuk meg, nem tapasztaljuk meg azonnal, még ha Őbenne már a kérés pillanatában valósággá is lett, mert mi emberek Istennel ellentétben időben élünk, ami számunkra lineáris, emiatt pedig idő kell nekünk, hogy elérkezzünk a valóság (ami Örök Jelenben benne van, és egyben Isten teljességének része is) azon pontjához, ahol a valóság tapasztalattá válik a mi számunkra is az időben. Azaz átélhetjük. Tehát az időben előrehaladva el kell érnünk arra a pontra, ahol megtapasztaljuk kérésünk eredményét, és a mi emberien korlátolt valóság felfogásunkban, értelmezésünkben át is éljük. Más a mi valóságunk és más az Isteni valóság. Az emberi valóság valamikor lesz és bekövetkezik, áthaladunk rajta. Ezzel szemben az Isteni nézőpontból a valóság mindig is volt, van és mindig is lesz, azaz örök jelen.

Ez a valóság felfedezhető a csillagászatban is. Az alábbi törvény egy egyszerű példában szemléltei a fenn leírt gondolatomat. Ez többek között Stephen Hawking: Az idő rövid története c. munkájában is olvasható, és az események jövőbeli fénykúpjáról van benne szó. A példa a következő: Ha a Nap kihúnyna, a Földön ezt csak 8 perc múlva érzékelnénk. (A fény sebessége miatt.) Mivel a közte eltelt 8 perc alatt még a Nap eseménykúpján kívül tartózkodunk. Azaz valósággá vált, ami megtörtént, de számunkra még nem tapasztalat, azaz a mi emberi felfogásunkkal még mégsem valóság. Ugyanúgy, ahogy a fentebb gondolatban, az imáinkkal kapcsolatban kifejtettem. A kért ima megtörtént, de még nem tapasztalat, mert még az ima valóságán kívüli, még a valóság eseménykúpján kívül vagyunk. Azaz el kell jutnunk időben addig a pontig, amikor már mi is látjuk, és emiatt átéljük, megtapasztaljuk a kért imánkat, azaz ekkor lépünk be az imánk eseménykúpjába.

Az imának egy másik fontos tényezője: a hála.

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Pál levele a Filippiekhez 4,6)

Láthatjuk ebben a mondatban is a hála fontossága mellett a jelen idejűséget is. A kéréseket imában hálaadással tárjuk fel. Kérünk és egyben hálát is adunk azért, amit kérünk, mintha már megkaptuk volna. Gondoljunk bele: ez az igazi hit, és ekkor teljesül a kvantumfizika által leírt vonzás törvénye is. Itt láthatjuk a fentebb idézett mondat valóságát is:

„Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.” (Lukács evangéliuma 8,18)

Azaz akinek már gondolatban van, annak meg is adatik, amit kér, de akinek nincs meg gondolatban, amit kér, attól az is elvétetik, amije van.

Ezért fontos a helyes ima.

„De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jakab levele 1,6-8)

Horváth L. Adrián