Ahogyan a világegyetem tágul, Istenről és a világegyetemről megszerzett tudásunk, ezáltal pedig a kereszténységről ismert tudásunk és hitünk is tágul.
Isten megismerésére is egy örökkévalóság kell. Végtelen, egyre nagyobb öröm és felfedezések részesei leszünk Őbenne, akkor mikor már a "tükör", amely által, "homályosan látunk", azaz a testünk már nem lesz, és meglátjuk Őt végtelenségében. Hiszem ezt. Így pedig az örökkévalóság is egy folyamatos felfedezés és egyben fejlődés is lesz Ővele és Őbenne. Fejlődünk a végtelenbe, hiszen Isten képmásai vagyunk. Míg Ő maga a végtelen, az Örök jelen, addig mi teremtményei megkaptuk tőle azt az ajándékot, hogy megtérve vele maradva, az isteni képmáshoz méltóan elinduljunk a végtelen fejlődésünk útján Őbenne; bár természetesen az Ő nagyságát soha el nem érve.
Teremtmények vagyunk, de végtelen lehetőséggel. Ez pedig hatalmas ajándék Urunktól, Istenünktől.
Úgy vélem Pál erről beszélt, mikor ezt írta:
"... mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről, dicsőségre."
(Pál Korintusiakhoz írt 2. levele 3,18)
Továbbá:
"felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt."
Láthatjuk ezekből az idézetekből is, hogy itt egy végtelen folyamatról van szó.
Úgy érzem hihetetlenül mély dolgok ezek, főleg, akkor ha ezt a gondolatot, ezt a megújulást nemcsak a földi létünkre, hanem tovább is vonatkoztatjuk, úgy ahogyan fentebb leírtam.
Pascal fogalmazta meg az alábbi gondolatot:
"Az ember végtelenül több, mint ember."
Az ő képmására teremtettünk., és ez hatalmas felelősség számunkra. Az anyagnál valóban végtelenül többek vagyunk. Az ember szelleme időben, egy irányban: a jövőre nézve végtelen.
A folyamatos dicsőségről, dicsőségre való formálódásunkról írta Sík Sándor piarista szerzetes:
"Ezt tanítja Pál apostol: Akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tiétek (kiemelés tőlem), ti pedig Krisztuséi vagytok." (1 Kor. 3,22-23)
Aki a kereszténységet kötöttnek, befejezettnek véli, annak sejtelme sincs róla, mi a kereszténység. A csillagászok egy része ma azt tanítja, hogy a világmindenség egyre tágul. Még egy kozmosz van, amely egyre tágul; a kereszténység. A keresztény világkép szüntelenül tágul, minden új igazság, minden új találmány, az emberélet minden új igaz színe beletartozik, tágítja, mélyíti. Így tágul kifelé és befelé, nagyságban, szélességben és intenzitásban is, míg egyszer majd beletágul a Végtelenbe és örökkévalóságba, az Istenbe."
Az Ő képmására teremtettünk, és ez a szó szoros értelmében végtelenül több, mint ahogy sokszor gondoljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése