1.
"Mindenki önmagát látja, mindenki önmagával beszél, mindenki önmagát szereti vagy gyűlöli. Én magam vagyok a magasság és a mélység..." (Gilgamestől Jézusig c. kötetből)
Mindennek a lehetősége bennünk van. A pokol és a mennyország, az örök élet és a végtelen.
Amikor a felhő eltűnik, akkor is ugyanúgy "ott van" az égbolton.
"Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van." (Lukács evangéliuma 17,21)
2.
"A reális ember hátrálva megy előre,
kívül maradva mindig jelen van.
Azáltal, hogy nem magát teszi meg központnak,
eléri a tökéletességet...
Ha személyiségünk van, ez azt jelenti, hogy
megfoghatóak vagyunk." (Lao-Ce)
A keresztény ember számára is meg kell halnia önző Énjének, hogy Krisztus feltámadhasson benne.
A kereszténységben az önmegismerés egyet jelent azzal, hogy Krisztusban, Krisztussal megismerjük saját utunkat:
"Aki megakarja találni az életét, elveszti azt, de aki énérettem elveszti, megtalálja azt."
(Máté evangéliuma 10,39)
És ekkor érjük el, hogy minden bennünk van. A feladat, az út pedig: ennek kibontása, hogy ne én éljek, hanem éljen bennem és kiteljesedjen bennem Krisztus, ahogy Pál is mondta. És ekkor meglátjuk, hogy az élet és a halál között nincs határvonal, mivel a Krisztus abszolút és örök. Így nekünk is Életünk van Őáltala és Őbenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése