A vízözön előtt

Ez a grafikám egy ősi világról szól. A bibliai vízözön előtti világról. Egy olyan világról, amikor a dinoszaoruszok együtt éltek az emberiséggel. Maga a cím pedig utal arra is, hogy a vízözön volt az, amely elpusztította ezeket a lényeket (is). Ezzel a grafikámmal hitem ezt a részét akartam bemutatni. Azt, hogy ezek a lények nem évmilliókkal ezelőtt éltek, hanem "csak" több ezer évvel ezelőtt, ahogyan a Föld is "csak" több ezer éves (Bibliai nemzetségtáblázatok alapján); és a vízözön volt az a globális katasztrófa, amely miatt kihaltak ezek a lények (a "bárka" elhagyása után ezek a lények nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott klímához és emiatt kihaltak). Maga a Biblia is említést tesz ezekről a lényekről, illetve két fajukról részletesebben Jób, illetve - említés szintjén -Ézsaiás könyvében. Ezeket az állatokat az újfordítású Bibliák már vizilóvá és krokodillá neveztek át, hogy "szalonképessebb" legyen a ma embere számára; pedig a régebbi fordításoknál: behemót és leviatán olvasható. (A héber liw-wi-jatan-t ír ezen a helyen, amely tekergőzőt jelent.) (A grafikán nem ezek az állatok szerepelnek.) A következő idézetből látszik, hogy a leírt állat, viziló nem lehet, hiszen a farok leírása és a "testi fegyvere" nem igaz egy vizilóra sem:

"Nézd csak a leviatánt! Én teremtettem, mint téged. Füvet eszik, mint a szarvasmarha. Nézd milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok! Merev a farka, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak. Csontjai, mint az érccsövek, lábszárai, mint a vasrudak. Isten remekműve ez! Fegyverrel is ellátta alkotója, mégis a hegyek adják meg táplálékát; mellette játszadozik a mező minden vada. Lótuszbokrok alatt hever, nádas és mocsaras rejtekhelyen. Lótuszbokrok árnyéka borul rá, körülveszik a parti füzek. Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik: biztonságban van, mégha szájáig ér is a Jordán. El lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e karikát tenni az orrába?" (Jób könyve 40,15-24)

Ezüstkötél

"Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!... és végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba. A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta." Ezek, Salamon király által írt gyönyőrű költői mondatok adták alapját ennek a munkámnak. A grafikán az az ezüstkötél jelenik meg, amely a földi porsátorunkat köti össze lelkünkkel. Vékonysága az ember mulandóságát szimbolizálja.

Örökség

Színes kép. Nem sok van munkáim közül. Ez az. Két szín: zöld és kék. Tiszták. Lágyan összetartoznak. Sem hozzáadni, sem elvenni nem kell belőlük. Teljes a kompozíció, úgy teljes, mint ahogy az is, melyre utal. A kép alapját a Jelenések könyvében megírt új Föld, és új Ég, mint örökség adta. Az az új Föld, ami a menyből száll majd alá, és amelyet Isten készített el az Őt szeretőknek, ahol majd láthatjuk Őt és Vele lehetünk örökké. (Jelenések könyve 21. fejezet)

Út

Ezt a munkámat Máté evangéliumának 7. részének 13. verse ihlette: "Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak akik azon járnak." A fehér faroston végtelenbe nyíló fekete négyzet egyszerre időtlen, végtelen és tér nélküli. Üres, de mégis teljes. Örök elveszettség, melynek egészéhez, egyértelmű formájához, éles karakteréhez sem hozzáadni, sem elvenni nem kell semmit. Létezett. Van. Létezni fog. Némán. Örökké.

Elmúlunk 1. Elmúlunk 2.

E két grafikám elkészültéhez az irodalmi alapot - mint a már lejebb említett munkáimnál is (Oltalom, 0. nap, Az utolsó nap) - a Biblia, azon belül pedig A zsoltárok könyvében található sorok adták. Melyekben a halandó embert, annak földi napjait a megnyúlt árnyékhoz, és a fűszálhoz hasonlítja a sorok írója; vagy, ahogy más helyen is olvashatjuk: "Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké..." (A zsoltárok könyve 62,10) Azaz az emberek életének hossza Isten szemében, de még a világtörténelem hosszához viszonyítva is nagyon rövid, olyan rövid mint a pára, megjelenik és nyomban el is tűnik, és többé már nem látható. A grafikákon szereplő e motívumokat (árnyék, fűszál) csak a sárgás (az idő múlását idéző) üres lap öleli körbe, melynek üressége, a halál utáni elpihenést, és a Semmit jelenti; azt az időtlen teret, melyben az ember halála után elpihen, ide jut minden ember, ahogyan erről egy kitűnő pogány filozófus - császár is ír: "Minden, amit látsz, mihamar elpusztul, és a pusztulást szemlélők maguk is egykettőre elpusztulnak. Aki késő öregségében hal meg, ugyanarra jut, amire az idő előtt elhunyt." (Marcus Aurelius: Elmélkedéseim) De ugyanerről már Dániel prófétának is nyilatkozott az Úr, élete vége felé: "Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon!" (Dániel könyve 12,13)

Oltalom

Ennek a munkámnak az elkészültéhez a Biblia egyik gyönyörű költői verse adta az alapot: "Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége." (A zsoltárok könyve 91,4) Az isteni tökéletességet az ember képtelen megjeleníteni, csak közelíteni tud ehhez, azokon a formákon, jelképeken, szimbólumokon keresztül, melyek tisztasága, több ezer éves múltja, "változatlansága" (emberi mércével nézve) a leginkább képesek arra, hogy valami módon legalább árnyékai legyenek a fennt említett elvont fogalmaknak, illetve tökéletes világnak. Emiatt választom minden esetben "keretként" a szimbólumokat, hogy azokon belül egy-egy mondanivaló megjelenítsek.

A bibliai versben megjelenő kettősség tökéletesen visszaadja Istennek azokat a tulajdonságait, amelyek egymás mellett jelen vannak benne: a féltő szeretetet: "tollaival betakar"; de egyben erősségét, hatalmát is: "pajzs és páncél". Vannak dolgok, amiket le kell írni és vannak dolgok, amelyeket a képzőművészet egy-egy részével kell kifejezni. Ezek a szavak viszont megfelelő képzőművészeti "tálalás" mellett szintén képesek azon szavak nagyságát, a mögöttük elhelyezkedő erők bemutatását kifejezni, amelyekről szólnak. Csak másképp. A szavak konkrétak, a jelek szintén. De a mögöttük húzódó, szavakkal ki nem fejezhető tartalmi töbletek bemutatására alkalmasabbak. Egy nagy fehér papíron egyenesen végigszáguldó vonalnál nincs tökéletesebb és érzékenyebb ábrázolás. Egyszerre tartalmazza az ürességet és mégis magában hordozza a teljes határozottságot is. Szavakba lehetetlen befogni. A jelentése megsejtetésére csak a képi ábrázolás képes. Egy toll lerajzolásánál, ahogy a vékony zselés toll gyengéden érinti a lapot, és játékosan gyengéd hullámzó vonalakat kelt életre, nincs annál gyengédebb, "tollaival betakarást" jobban idéző képi ábrázolás. De fekete egyenes vonal, ahogy határozottan végigszágul egy nagy fehér papírlapon, nincs annál határozottabb, egyértelműbb képi forma, erőt sugároz, mint egy "pajzs és páncél", lehetetlen megállítani!

Stabil örökkévalóság

Munkáim nagy részében visszatérő motívum a négyzet, amely a stabilitást jelenti számomra. E típusú munkáimat, melyek 70x74 cm-es lapon jelennek meg elsősorban, és fő jellemzőjük a szimbólumok és absztrakt formák vegyítése, ezeket emiatt: SZIMBOLIKUS ABSZTRAKT munkáknak nevezem. Hiszen a rajta szereplő szimbólumokat geometrikus absztrakt formák hordozzák. Ennél a munkámnál a négyzet mellett egy másik szimbólum is megjelenik: a kör, pontosabban a fehér kör; amely a fekete négyzeten belül a túlvilágot, a tökéletes, és örök létet szimbolizálja. A fekete és fehér a szellemi világ két pólusát is magában hordozza, melyek jelen vannak egymás mellett: az isteni tökéletesség (a tökéletes forma: a kör) és a világot (négyzet jelkép) uraló ördögi szellemei erők (fekete). Sok munkámban visszaköszön ennek a két szellemi végletnek a szimbólumként való megjelenítése, azonban fontosnak tartom megemlíteni, hogy a két szellemi pólus nem egyenlő fél, hitem szerint. Ahogyan Ágoston is fogalmaz Az Isten városáról című munkájának 12. könyvének 4. fejezetében: "Az Írás is csak azért nevezi ellenségnek őket - a Sátánt és démonait - mert szembe akarnak szállni Istennel, s nem azért, mintha kárt tudnának Neki okozni. Isten ugyanis változhatatlan és minden tekintetben romolhatatlan... Mert Istennek semmiféle rossz nem árthat..."