A tapasztalat és a valóság egysége: a meghallgatott ima

A tapasztalat és a valóság egysége: a meghallgatott ima

Amit imáinkban hittel kérünk, az már Istenben valóság, hiszen Ő nem az időben, hanem a felett, az időtől függetlenül létezik. Ami Istenben már valósággá lett imáink által, azt nekünk, emberként az előttünk lévő jövőben - mivel mi az idő linearitásában létezünk - el kell jutnunk az időben arra a pontra, ahol a Krisztusban lévő valóság, tapasztalatunkká válik számunkra. Ha ide elérkezünk az ember ekkor mondja: "végre meghallgatott az Úr..." Pedig az Úr, ha hittel kérünk, már akkor meghallgatta imánkat, mikor először kértük, abban a pillanatban Istenben valósággá lett; csak emberként el kell jutnunk időben arra a pontra, ahol tudatunk, tapasztalatunk eggyé válik a valósággal.

A vonzás törvénye és az imáink: A valóság és az idő emberi és isteni értelmezése

A vonzás törvénye és az imáink

A valóság és az idő emberi és isteni értelmezése - az örök jelen gondolata

A vonzás törvénye a kvantumfizika törvényei mellett a Bibliában is több helyen megjelenik. Azaz a gondolatok, hozzájuk idomuló érzelmeket hoznak létre, és emellett a gondolataink hozzájuk hasonló történéseket is vonzanak magukhoz.

Az egyik ide vonatkozó gondolatot Jézus mondta tanítványainak:

„Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.” (Lukács evangéliuma 8,18)

Ez a mondat első ránézésre igazságtalannak tűnhet, pedig mindössze egy univerzális törvényt ír le. A vonzás törvényét. Az imáink pedig létrehozzák a vonzás törvényét minden esetben. Nézzük meg maga Jézus miket mondott a helyes imáról:

„Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az.”

Ebben a mondatban a jelen idejűség a központi gondolat.

"Hiszi, amit mond, az megtörténik", a kifejezést jelen időben van… tehát, hiszi, amit mond, az épp megtörténik… annak adatik meg. Azaz beleképzeljük magunkat abba a helyzetbe, amit szeretnénk, átérezzük, látjuk, és ezért tudunk ilyenkor a teljes öröm érzésével átitatottan, őszintén hálát is adni, hiszen ilyenkor úgy tudjuk átélni, amit kérünk; mintha valóságosan át is élnénk; mert akkor, gondolatunkban éppen meg is történik velünk. Ekkor pedig valósággá válik a kérés is.

Emiatt fontos a múlt-jelen-jövő hármasától elrugaszkodnunk az imában; jelenben elképzelve, hálát adva kérni az Úrtól az imáinkban, azért, amit kérünk, és elképzelve, hogy épen megvalósul; mert sosem a múlt, és sosem a jövő történik meg velünk.... hanem, mindig a jelen.

Istenben, aki az Örök Jelen és létezés, Benne már minden megvalósult. 
Tőle kérni kell és megadja kéréseinket. Az imáinkban elmondott kéréseinket azért nem látjuk meg, nem tapasztaljuk meg azonnal, még ha Őbenne már a kérés pillanatában valósággá is lett, mert mi emberek Istennel ellentétben időben élünk, ami számunkra lineáris, emiatt pedig idő kell nekünk, hogy elérkezzünk a valóság (ami Örök Jelenben benne van, és egyben Isten teljességének része is) azon pontjához, ahol a valóság tapasztalattá válik a mi számunkra is az időben. Azaz átélhetjük. Tehát az időben előrehaladva el kell érnünk arra a pontra, ahol megtapasztaljuk kérésünk eredményét, és a mi emberien korlátolt valóság felfogásunkban, értelmezésünkben át is éljük. Más a mi valóságunk és más az Isteni valóság. Az emberi valóság valamikor lesz és bekövetkezik, áthaladunk rajta. Ezzel szemben az Isteni nézőpontból a valóság mindig is volt, van és mindig is lesz, azaz örök jelen.

Ez a valóság felfedezhető a csillagászatban is. Az alábbi törvény egy egyszerű példában szemléltei a fenn leírt gondolatomat. Ez többek között Stephen Hawking: Az idő rövid története c. munkájában is olvasható, és az események jövőbeli fénykúpjáról van benne szó. A példa a következő: Ha a Nap kihúnyna, a Földön ezt csak 8 perc múlva érzékelnénk. (A fény sebessége miatt.) Mivel a közte eltelt 8 perc alatt még a Nap eseménykúpján kívül tartózkodunk. Azaz valósággá vált, ami megtörtént, de számunkra még nem tapasztalat, azaz a mi emberi felfogásunkkal még mégsem valóság. Ugyanúgy, ahogy a fentebb gondolatban, az imáinkkal kapcsolatban kifejtettem. A kért ima megtörtént, de még nem tapasztalat, mert még az ima valóságán kívüli, még a valóság eseménykúpján kívül vagyunk. Azaz el kell jutnunk időben addig a pontig, amikor már mi is látjuk, és emiatt átéljük, megtapasztaljuk a kért imánkat, azaz ekkor lépünk be az imánk eseménykúpjába.

Az imának egy másik fontos tényezője: a hála.

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Pál levele a Filippiekhez 4,6)

Láthatjuk ebben a mondatban is a hála fontossága mellett a jelen idejűséget is. A kéréseket imában hálaadással tárjuk fel. Kérünk és egyben hálát is adunk azért, amit kérünk, mintha már megkaptuk volna. Gondoljunk bele: ez az igazi hit, és ekkor teljesül a kvantumfizika által leírt vonzás törvénye is. Itt láthatjuk a fentebb idézett mondat valóságát is:

„Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.” (Lukács evangéliuma 8,18)

Azaz akinek már gondolatban van, annak meg is adatik, amit kér, de akinek nincs meg gondolatban, amit kér, attól az is elvétetik, amije van.

Ezért fontos a helyes ima.

„De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jakab levele 1,6-8)

Horváth L. Adrián

Teremtett világ - alkotott világ. Amint a kép címe, úgy maga a kompozíció is két egyenlő, erőteljes részre oszlik. Az Isten által teremtett világra (bal oldalt) és az ember által alkotott világra (jobb oldal). Tudatosan két egyenlő részre osztottam a képet, mely által a kívülről való szemlélést és tény megállapítást akartam hangsúlyozni, azaz magával a felületek egyenlő méretével, egyik rész irányában sem szerettem volna szimpátiát sugallni a befogadó néző felé. Mindössze a képen lévő formák, színek kontrasztjával mutattam be a két világ közti alapvető és drasztikus különbséget; azt, hogy milyen volt az a világ melyet a tökéletes Isten teremtett az emberiségnek,és milyenné alkotta, formálta a meglévő anyagokból az Istentől "szabad" ember, amely olyanná akart válni mint Isten.

Isten teremt, az ember csak ezekből tud alkotni; és az amit alkot, az ember a szívéről tanúskodik.

A cím, az idézet: "Amikor azt mondják: Békesség és biztonság..." a Bibliában található, Pál Thessalonikaiakhoz írt 1. levelében olvasható. A teljes mondat, amely a grafika létrejöttében szerepet játszott a következő:
"Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra és nem fognak megmenekülni." (1 Thessalonika 5,3)
Manapság Bibliai idézetek azok, amelyek munkáimat ihletik. Így maguk a képek is akkor érthetőek meg, ha címüket elolvassuk, illetve ha ismerjük az adott Bibliai szakasz szövegkörnyezetét, illetve azt, hogy az Írás azon része mire utal. Ezen a munkámon is látszólag - ha a címet nem nézzük - egy tájkép látható mindössze. Maga a cím ad egyértelmű magyarázatot a képre. A képen konkoly mező látható, amely szintén a bibliai szimbolika része (Isten nélkül élő emberek tömegét jelképezi), a kép jobb oldalán békességet és biztonságot sugalló nyugodt, napsütötte égbolt látható, melynek melegét a virágok gondtalanul élvezik. Viszont a kép bal oldalán, a távolban lángtengerrel közeledő viharfelhő közeledik, amely árnyékba és tűzbe borította már a rét távolabbi részét. A kép előterében ellenben még semmit nem érezni ebből.
Maga az idézet Pál levelének azon részéből származik, melyben Krisztus 2. eljöveteléről olvashatunk. A kép előterében lévő virágok élvezik a nap melegét, nem érzik át elmúlásukat. Maga a levél e része (5. rész) két részre bontja az embereket. Vannak, akiket az Úr eljövetele nem ér váratlanul, hiszen várják reménykedve, és örömmel, hogy mikor láthatják meg Őt; ezzel szemben az emberiség másik részét az Írás szerint úgy ér majd ez a nap, úgy jön el számukra: "...mint éjjel a tolvaj.", azaz meglepetésként éri őket az esemény, hiszen békességben és biztonságban telnek napjaik, kiket Pál, szintén ebben a részben alvó emberekként is jelképez.

1

2

3

4

5

Az itt látható "Ne dobd vissza, mert minden hal értékes!" című munkám egy álmom alapján készült. Ez az álmom körülbelül 3-4 évvel ezelőtt volt, de mélyen megmaradt bennem, hiszen hitemmel kapcsolatos volt, és hiszem, sőt tudom, hogy Istentől egy üzenet volt akkor ez számomra; de mostanában ismét felszínre került bennem. Ilyen álmom, amely Istentől jött nem volt még sohasem, és azóta sem fordult elő, ezt az egy alkalmat kivéve. Mivel az álom nemcsak számomra funkcionáló üzenetként is helyt áll, így grafikai megvalósítása - egy sorozat képében, az álom főbb megmaradt mozzanatait kiemelve - kézenfekvő volt.

Az álomban Jézussal egy kis patak mellett ülünk, kezünkben horgászbottal. Napsütötte rét van a patak és mi körülöttünk, a tiszta kék égen simogató lágy szellő fújt, melyet még az arcomon is éreztem. Ezután egy barna halat fogtam ki, amelyet két tenyeremet összeérintve tartottam magam előtt, és emlékszem nagyon nem tetszett nekem, visszataszító volt és vissza akartam dobni. De ekkor megszólalt mellőlem az alak - akinek az arcát érdekes mód nem láttam, de tudom, hogy Ő volt az - "Ne dobd vissza, mert minden hal értékes!". Ezután jobb oldalamnál lévő vízzel teli vödörbe tettem a halat. Majd nemsokára még egy halat fogtam ki. Ez ugyanakkora volt, mint az előző, de ennek meg "hulla zöld" színe volt, amelyet szintén gondolataimban vissza is akartam már dobni. De mielőtt megmozdulhattam volna, ismét megszólalt a mellettem ülő férfi: "Ne dobd vissza, mert minden hal értékes!". Ekkor ezt a halat is a mellettem lévő vödörbe tettem. Majd nem sokkal ezután szintén kifogtam egy halat, amelynek rothadó barnás zöld színe volt, pikkelyei és uszonyai tépettek voltak, és fele akkora volt, mint az előző két hal. Ezt a halat szintén vissza készültem dobni, de ekkor is megszólalt mellőlem a hang: "Ne dobd vissza, mert minden hal értékes!" Így ezt a halat is beletettem a többi hal mellé a vödörbe... ezután az álmom véget ért.

Fügefa I/4

Fügefa I/3

Fügefa I/2

Fügefa I/1

Az itt látható Fügefa című sorozatom, két darab négyes sorozatból álló, kettős sorozat első, megvalósult része. A sorozat a keresztény - és világi szimbolikában használt motívumokból építkezik (fügefa, gyümölcsök, föld, út), azonban mondanivalóját tekintve a keresztény hit részét képezi.

A kettős sorozat ötletét egy istentisztelet témája adta, amelyen a Fügefa történetéből (Máté evangéliuma 21, 18-22) kiindulva építette fel üzenetét az ott beszélő presbiter.

Az elkészült kettős sorozat első része a Krisztushoz megtért ember hitbeli növekedését szimbolizálja, mutatja be négy képen keresztül. A mind a négy képen látható fügefa, az embert; a föld, az emberi lelket, a semmibe vezető szürke út pedig elmúló életünket jelképezik. Az első kép fekete talaja a Krsiztust még nem ismerő ember lelkét szimbolizálja, mely lelki gyümölcsök nélküli meddőség állapotában létezik. A második képtől jelen lévő fehér föld, a Jézust megismert ember éltető, kicserélt földét jelképezi, melynél maga Krsiztus az az élettel teli föld, mely által örökÉLET költözik az emberbe, és elkezdődhet a "lelki rügyek" kihajtása. A harmadik és negyedik képen lévő fa pedig ennek az elkezdett, kinyíló lelki folyamatnak a beteljesedését mutatja be a természet körforgásának - a fákon megjelenő - főbb állomásain keresztül (virágba borulás, levelek megjelenése, gyümölcsök növekedése).

Mode ani

Mode ani. Héber kifejezés. Jelentése: Hálás vagyok. A hívő zsidók által felkelés után közvetlenül elmondott reggeli ima kezdő szavai ezek. A teljes ima így hangzik: "Hálás vagyok néked, örökké élő Király, hogy felkeltemkor kegyelemben visszaadtad lelkemet: nagy a mi bizodalmunk benned." A zsidó hagyomány szerint az alvó emberből ideiglenesen eltávozik a lelke, és Isten óvó kezébe száll, majd ébredéskor visszatér belé. Ennek a hálát adó mondatnak a szépsége, és a mögötte lévő hagyomány különlegessége inspirált, hogy vizuálisan, saját formanyelvemen, szimbólumaimon keresztül is kifejezésre juttassam ezt, illetve ezeket a "történéseket". (A szürke négyzet formátumú lap az emberi életet, a négyzet(ek) az embert, a kompozíció alján elhelyezkedő feketébe hajló sötétkék színű téglalap az éjszakát szimbolizálja. A fekete négyzet az alvó embert, a fehér négyzet a "létbe visszalépő" embert jelképezi.)